Králl György

1991-ben érettségiztem egy egészségügyi szakközépiskolában, azóta az egészségügyben dolgozom. 22 évig az Országos Mentőszolgálat kötelékében kivonuló mentőápolóként teljesítettem szolgálatot. Képesítéseimet is ebben a szakirányban szereztem.

Időközben személyesen érintett lettem a szenvedélybetegségben. Rengeteg ismeretet szereztem, tanultam a függőségről. Megtanultam, hogy a függőség nem jellemhiba, nem gyengeség.

Betegség! Amit kezelni lehet.

Megtapasztaltam, hogy segítségkérés nélkül nincs kiút. Ez az első és elengedhetetlen lépés a felépülés felé.

A segítő szakma a felépülésem óta is az életem része maradt. Intézményvezető ápolóként dolgoztam egy idősek otthonában. 7 éve részállásban egy megyei kórház légzés intenzív osztályán dolgozom, mint szakápoló. Eleinte karitatív jelleggel végeztem segítői tevékenységet szenvedélybeteg ellátó intézményekben, később főállásban vállaltam segítői munkakört egy pszichoterápiás központban.

Örömmel vettem a felkérést az Ébredés terápiás ház részéről, szakmai ismeretségünk régebbről fakad, szemléletünk a függőség betegségéről nagyon közel áll egymáshoz.

Hiszem, hogy mindenki fel tud állni, ha az elhatározás megvan és képes segítséget kérni.

A szerepemet a házban egy idézet jellemzi talán a legjobban: